Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az Én akadálya

, 6 olvasás, OzAlex , 0 hozzászólás

Magány

Az ajkam nyílna, beszédre.
Ki kell mondjam, hogy megértse,
De mindenem azt üvölti: Még ne!

A napokkal sem változik semmi,
Pazarlás volt várni rá ennyit!
Elég, ma meg fogom tenni!

A tükörhöz megyek, mert mindig ott áll.
Néha rám se néz, de most pont engem vár.
Ő is tudta, hogy egyszer betelik a pohár.

Szám kinyitom, mély levegőt veszek.
Látom, hogy fél és hogy a keze remeg.
Remegő kezem az ő kezéhez emelem.

Magamra nézek és kimondom: Utállak!
Utállak, mert szeretni is tudnálak,
Ha tennél azért, hogy ne legyen mindenki jobb nálad.

Lusta vagy és mindent elfelejtesz,
Nem jársz el sehová, nem ismerkedsz,
Magányos vagy már amióta ismerlek..

Folyton panaszkodsz, a problémák ellen nem teszel,
Ha van egy kis pénzed.. minden hülyeséget megveszel,
Anyádéknál laksz, egy életre ott tervezel?

Szánalmas vagy és ha nem ismered fel magad,
Akkor egész életedben itt lent ragadsz,
Utoljára nyújtom a kezem, jössz vagy maradsz?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: OzAlex
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 3
Kereső robot: 10
Összes: 25
Jelenlévők:
 · GoldDrag
 · gszabo
 · vargaistvan


Page generated in 0.0766 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz