Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kék és fekete

, 281 olvasás, Bánfai Zsolt , 8 hozzászólás

Elmélkedés

1.

Tudom a vétkeket,
évgyűrűk közé ékelt mulasztásokat.
Bocsásson meg a Fennvaló, hogyha tud –
hisz’ sosem akartam bántani másokat.
Hálóként omlik rám az árnyam,
a kékségre hínármező terül.
Találjon meg mély tó, néma rét, parázs erdő –
és ne éljek büntetlenül.

2.

Alattam tekergő tigriskígyó –
talpamat fojtja, bénítja a forró betonút.
Hontalan vérben csak alvadt rög vagyok.
Surrogó csend lebeg a szélben –
zuhanó madártoll az oldott kékben.
Csikorogva lapulnak a fekete farkasok.

3.

Gazdagabb leszek, ha bevallom.
Hollók között a léptem világít.
Fájdalmam bevarrom egy fekete zsákba
és szétszórom majd az égben –
feketét a kékben.
Sötét felhők alatt méregfoltok,
a gödrökből víz fakad.
Most lépteimbe kéket oltok –
és gyűrt arcomra mosoly tapad.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Bánfai Zsolt
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 308
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 332
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.3161 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz