1.
Tudom a vétkeket,
évgyűrűk közé ékelt mulasztásokat.
Bocsásson meg a Fennvaló, hogyha tud –
hisz’ sosem akartam bántani másokat.
Hálóként omlik rám az árnyam,
a kékségre hínármező terül.
Találjon meg mély tó, néma rét, parázs erdő –
és ne éljek büntetlenül.
2.
Alattam tekergő tigriskígyó –
talpamat fojtja, bénítja a forró betonút.
Hontalan vérben csak alvadt rög vagyok.
Surrogó csend lebeg a szélben –
zuhanó madártoll az oldott kékben.
Csikorogva lapulnak a fekete farkasok.
3.
Gazdagabb leszek, ha bevallom.
Hollók között a léptem világít.
Fájdalmam bevarrom egy fekete zsákba
és szétszórom majd az égben –
feketét a kékben.
Sötét felhők alatt méregfoltok,
a gödrökből víz fakad.
Most lépteimbe kéket oltok –
és gyűrt arcomra mosoly tapad.