Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lopott

, 295 olvasás, zitaolah , 9 hozzászólás

Hiányzol

Lopott az idő, amikor élhetek.
Lopottak a percek, a lélegzetvételek.
Lopott a csend, a hang, az árnyak.
Lopott a világ, ahol megtalállak.

Érzem, elvesztem teljesen.
Önmagam keresem benned...
Dobbanó szíved ritmusában
érzem dobbanni szívemet.

S a lopott érintések nyomán,
lopott lesz a boldogságom is.
Mint egyetlen kincsemet, vigyázom.
Titokban ez melegít, hogyha fázom...

Hogyha érted könny remeg szememben,
s nem szólok semmit, csak titokban várlak.
Érzem a súlyát a hiánynak... hazugságnak,
ellobbanó lángját a társas magánynak.

Lopott az idő, amikor élhetek.
Érzem, elvesztem teljesen benned.
Lopott a csend... a lélegzetvételek.
Szívemben érzem dobbanni szívedet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hiányzol
· Kategória: Vers
· Írta: zitaolah
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 66
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 91

Page generated in 0.0715 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz