Úttalan úton
nőszirom-írisz, nap szeme-fénye kinyílik az égre.
élet-igenlő bódító baraboly fut a fényre.
pásztortáska a vállán; indul a létbe az ember
telve reménnyel: téltemető és gyöngyike várja.
mégis a végén csak maga; társtalan árvacsalánka.
régi paletta
Zsoltina (festő) kért szeretettel: - szólj, mi a vágyad?
Fess nekem erdei csitrit, őskori szűzi szemérmmel! –
Mit nem akarsz, te bolond! - kacagott föl – Ebben a korban
senki se képes ennyire hű szineket kikeverni.
Turbolya illat
Turbolya jó szaga árad az erdő szélibe’ hosszan.
Illata, mint görög ouzó; Égei, mennyei ánizs.
Pár korty ebből az isteni éteri égi pohárból,
s nincs az a vándorló, aki ettől föl ne üdülne.