A gyógyszert gondosan
az éjjeliszekrényre készítem
kedvesem álmodik
harmatos zöld mezőn járunk
boldog fénytől izzik
beteg teste
betakarom ne fázzon
arcomon gyengéd mosoly
az éj köpenyében kelek útra
kemény vágyam hajt
az áhított kéjtől remegve
ragadozó énem
sötét sikátorok mélyén oson
prédára lesve vadászik
a vér gondolata ajz
magam vagyok
könyörtelen
akarom a szivárgó halált
fehér testüket hasítom fel
az utcalámpa sárga fénye alatt
szemükbe nézek
mikor feladják a harcot
először a fény alszik el
homlokunk összeér
milyen szép ez
az élet mint a méz
lassan csordul testükből
aztán a csend szivárog
véres kezem alatt
boldog vagyok.