RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2019-06-16 08:20:01, 341 olvasás, Bánfai Zsolt , 5 hozzászólás
Lélegző kripta az ajtóban. Kisiklott halálos ítélet. Asztrális képeket vetít és filmmé sűrít mindent egy ígéret. Odaát hűvös a tér, tágas egy csarnok. Lázas szempár mögött maroknyi megnyugvás. A hullámokhoz éles kövek verődnek – mindent ellep az elragadtatás. A partokon lassan, égi alázatban a napfény sétál. És felnőnek a fák. Belépek rajtad. Világvégi csend. A percek úgy lógnak az ágon, mint áttetsző harangok – zátonyra futott medúzák. Egem tétova csillagok otthona. Szürke kristályok között a parton arcom világít. A jelenlét fényes gömb. Távolban végleg bevont vitorlák magánya. Tüdőmben a levegő kék és párás itt. Nikotin-szín felhők alatt rózsaszínű fák. Félek az ébredéstől. Hogy utolér. És vállamra ül a józanság.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς