Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Pillanatkép odaátról

2019-06-16 08:20:01, 343 olvasás, Bánfai Zsolt , 5 hozzászólás

vers, versek, momentum, pillanat,

Lélegző kripta az ajtóban.
Kisiklott halálos ítélet.

Asztrális képeket vetít és
filmmé sűrít mindent egy ígéret.

Odaát hűvös a tér, tágas egy csarnok.
Lázas szempár mögött maroknyi megnyugvás.

A hullámokhoz éles kövek verődnek –
mindent ellep az elragadtatás.

A partokon lassan, égi alázatban
a napfény sétál. És felnőnek a fák.

Belépek rajtad. Világvégi csend.
A percek úgy lógnak az ágon, mint áttetsző harangok –
zátonyra futott medúzák.

Egem tétova csillagok otthona.
Szürke kristályok között a parton arcom világít.

A jelenlét fényes gömb.
Távolban végleg bevont vitorlák magánya.

Tüdőmben a levegő kék és párás itt.
Nikotin-szín felhők alatt rózsaszínű fák.

Félek az ébredéstől.
Hogy utolér. És vállamra ül a józanság.

Kinyomtatom