Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elveszett memória

, 68 olvasás, Magyar Anita , 3 hozzászólás

Segélykiáltás

Kiesett pillanatok...
Az agyszövet sorvadni kezd,
látom a szellemi leépülést.
Szemébe nézve - a semmi látszik.
Terápiák, kutatások,
türelem és szeretet,
sokat jelent nekik,
ők demens betegek.
Visszahozni az emlékek képeit,
talán...
Elveszett a memória:
nevek, arcok, események,
tárgyak megnevezésének
képtelensége.
Progresszív kór,
degeneratív agybetegség,
a tudat valahol elbújik.
Vakon adja a jelet,
az elkallódott szavakból
az örökkévaló jelenbe.
Látom a rejtett tünetet,
a pszichés egyensúlyzavart.
Egy rigófütty, egy régi dal
ébressze az elmét
- reményteli próbálkozás -
Izzadságban itatott kendő
illata keltse fel
a félbeszakadt emlékezetet.




Megjegyzés: Utazás az elkallódott szavaktól az örökkévaló jelenbe
"A költészet, mint az Alzheimer-kóros betegek mankója"

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Segélykiáltás
· Kategória: Vers
· Írta: Magyar Anita
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 24

Page generated in 0.0405 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz