Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Könyököl

, 77 olvasás, northman , 7 hozzászólás

Erotika

Könyököl az ablakpárkányon. Az álla a tenyerében, szeme valami távoli pontra fókuszál. Gyönyörű a fény, ahogy megtörik szőke haján. Igazából innen - a szoba sarkából nézve - teljesen körbeveszi egy erőteljes sárgán kezdődő, majd halvány, kékbe lágyuló fénysáv az egész testét. Alakja tisztán, mégis félhomályban látszik. Onnan, ahol szőke haja véget ér a tarkója alatt, egészen a sarkáig, sötétbarnába játszik, így nyáron is. Szinte hófehér a selyembőre. Meztelen.

Hiába az utcák, a járdák, a bárok, a táncparkettek és a kopott taxik. Ha megkérdeznéd, hirtelen azt válaszolnám, folyton meztelen. A karjaimban, a zuhany alatt, éjszaka a korlátnál, az erkélyen. És persze azokban a pillanatokban is, amikor eszembe jut. Meztelen az arcán azzal az ártatlanul ördögi és pusztító mosollyal, ami feléget bennem mindent. Ami megmarad, azt elpusztítják azok a ragyogó kék szemek. Amikor félig belép az ajtón, bal kézzel a falra akasztott kulcsért nyúl, szeretnék hátradőlni a karosszékkel - fejet csattantva a padlón.

Szóval az ablaknál áll. Gyönyörködöm a vonalaiban. Szeretem végignézni a gerince vonalát a nyakától egészen a végéig. Elidőzik a tekintetem a fenekén, a combjain, és hirtelen szeretnék négykézláb mögé lopakodni, megcsókolni a jobb térdhajlatát. Ez kellemes érzés. Viszont, ha napközben támadnak ilyen gondolataim, amikor távol van, anélkül hogy megérinteném, megcsókolhatnám... de akarom, nos, azokban a pillanatokban úgy érzem, megőrülök. Kínomban tíz körömmel kaparnám a falat, üvöltve szaggatnám a függönyt. Ez a kín az én titkom - gondoltam - míg egyik reggel tudatta velem - minden az arcomra van írva. Ki tudtam volna rohanni a világból, a szívem helyén - azzal az örömmel alaposan meglocsolt fájdalommal.

Óvatosan az asztalhoz lépek. A vázából kihúzok egy szál, kissé hervadt, sárga (a kedvence) rózsát. A szárát egészen rövidre töröm. Mögé lopakodom. A rózsa fejével óvatosan megsimogatom. Ahogy a szirmok a bőréhez érnek, az egyik lágyan a padlóra hull. Megborzong, ahogy a virágszirmok megérintik a bőrét, és végigjárják a gerince vonalát a tarkójától a fenekéig. Libabőrös lesz, karján szőke pihék merednek fel.

Innen zavarossá, homályossá és örvénylővé válik minden.

A következő pillanat, amire emlékszem, hogy magam is meztelenül állok a háta mögött. A péniszem valahol a feneke, vagy a combjai között elrejtve óvatosan duzzad. Bal kezem a csípőjén, jobb tenyerem a köldökén. Mélyről feltörő, forró lélegzettel a tarkójára lehelek egy csókot.

Innen folytatom a történetet, ha elmúlt a szédülés…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Erotika
· Kategória: Próza
· Írta: northman
· Jóváhagyta: marisom

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 31
Jelenlévők:
 · taxus_baccata


Page generated in 0.0521 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz