A nagy életű fák lombja
A zöld levelét siratja.
A szép napok odébb álltak,
Mindjárt vége lesz a nyárnak.
Könnyezik a sok öreg fa,
Vajon a telet kibírja?
Amely magában nem bízik:
Égő tüzek mennybe viszik.
Vannak köztük jó kemények, ĺķ
Nem hódolnak be a tűznek,
Mert azok csak fellobbannak,
De a vén fák megmaradnak!
Csemetéket növelgetnek,
Róluk gyümölcsöt nem szednek,
Erősödjenek: azt várják,
Errearra megtanítják.
Szép világ a fák világa,
Környezetét tisztán tartja,
Azért hosszú az életük,
Azt mi soha el nem érjük!