Navigáció


RSS: összes ·




Memoár: Életút szerpentinekkel 3

, 20 olvasás, Tollas , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk



1946 januárjában betöltöttem a hetedik életévemet, és ez év őszén kisiskolásként elkezdtem tanulmányaimat. Alig hatan-heten voltunk az iskola tanulói egyetlen tanítónénivel. Keménykezű, de gondos, lelkiismeretes ember volt, Loy Erzsébetnek hívták. Nem gondolkozott sokat, ha éppen egy pofont kellett kiosztani. Munkája alapos volt, mégis elég vékony ismeretanyaggal kerültem az ötödik osztályba. Arra nem emlékszem, hogy otthon tanultam volna, csak azzal maradtam, amit az iskolában felszedtem. A tanulásra nem maradt sok idő, mert nagyobbrészt dolgozni kellett, szüksége volt a családnak az én segítségemre is. Hol vízhordó voltam aratásokkor, hol meg a városba kellett vinnem a tejet reggelente. Korán ébresztettek, hogy mire iskolába kellett mennem, már megjártam a várost.
A mezőgazdasági munkát nem szerettem soha. Erős elhatározásom volt, hogy attól megszabaduljak, és el is mondtam az édesapámnak, hogy én negyedik osztály után is tanulni szeretnék. Hallani sem akart róla, mert az úgy volt megírva, hogy mint legkisebb gyermeknek, nekem kellett volna elgondozni a szüleimet. Én azonban nem tágítottam, erőltettem a dolgot, még önpusztítással is fenyegetőztem. Aztán mit adott az Isten? Az utolsó pillanatokban édesapám véletlenül összetalálkozott Ferenc bácsival, aki távolabb látott egy kicsit, mint mások, és sikerült meggyőznie édesapámat az én igazamról, s végre megszületett a beleegyezés: ősztől a nagy múltú zilahi iskola tanulója leszek. 1950 szeptemberében ott kezdtem meg az ötödik osztályt.
Kedves számomra ma is az emlék: bensőséges érzelmet - nem tudtam akkor, de szerelmet - éreztem Ilona, kis osztálytársnőm iránt, és ez olyan maradandónak bizonyult, hogy amikor érettségiztem, kicsengetési kártyával ajándékoztam meg, és mindmáig gyakran eszembe jut. Én a negyedik osztály befejezése után városba kerültem, ő meg otthon maradt a szülőfalunkban, ott ment férjhez, és ott él ma is, de még a véletlen sem hozott össze vele soha.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Memoár
· Írta: Tollas
· Jóváhagyta: aron

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 1
Kereső robot: 9
Összes: 18
Jelenlévők:
 · Crystal


Page generated in 0.0387 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz