Néhány éve engem
karolt az ifjúság,
most én
karolom az ifjúságot.
Könnyben merengnek
a csínytevések és pimaszságok,
háttér már az ifjúság,
tablóképen halgatag.
Elmosódott nevek úsznak
betűk tengerébe,
foszlányok hagytak nyomot,
diáktársaim kézírása
a pad alatt lapul,
emlékek fejbe vésbe,
nincs olyan éles kés
mely kivájja azt.
Ifjúság!
Elmúló, drága, szép ifjúság,
láncszemeid elhullajtott
fiatal napok gyöngysora,
gyémánt kapcsa
a relikvia zárja,
mely az utókornak
új reménnyel kitárja.
Tarisznya húzza a vállam,
megtömve 40 évnyi
igazsággal, boldogsággal,
vékony ködfátyla lebeg
az elrohanó fiatalsággal.