Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Tanulj tinó…!

, 107 olvasás, Kyramoon , 6 hozzászólás

Abszurd

Tihamér ezen a reggelen is ugyanúgy pattant ki az ágyból, mint általában, amikor megszólalt ágya mellett az ébresztőóra. Hunyorogva végigpásztázta szemeivel a hálószobáját, felhúzta a redőnyt, hogy eloszlassa a félhomályt, majd odabotorkált a fürdőszobához. Miután elvégezte folyóügyeit, különös dologgal folytatta a reggelt. Izgatottan az asztalához rohant, amelyen ott hevert a "bibliája": a Magyar Szólások- Közmondások Kézikönyve. Minden reggel fölcsapta a kézikönyvet egy oldalon. Rábökött látatlanban egy közmondásra, és meg volt győződve arról, hogy az lesz az aznapi útmutatója.
Mások számára ez bizonyára furcsa dolognak tűnhet, de ő évek óta folytatta ezt a rítust. Sok közmondás így újra és újra ismétlődött, de ő ragaszkodott szokásához. Hogy miért is? Még évekkel ezelőtt a beteg nagyapja adta neki ezt a könyvet, aki a halálos ágyán így szólt hozzá: - Ne feledkezz el a Közmondások Kézikönyvéről, fiam! Tartsd nagy becsben, lapozd föl minden nap és tanulj belőle! Ha így teszel, tudni fogom onnan föntről, hogy gondolsz rám.
Tihamér számára így vált a kézikönyv felbecsülhetetlen értékűvé, amely nélkül el sem tudta volna kezdeni a napját.
Volt azonban egy olyan tulajdonsága, amely inkább a hátrányára, mint az előnyére vált: nem tudott ugyanis átvitt értelemben gondolkodni. Ha például valaki megjegyezte, hogy úgy esik, mintha dézsából öntenék, elkezdte keresni a dézsát. Ha azt hallotta, hogy a kollégájának "a kisujjában van a tudás", egyből a kollégája kisujját vizslatta, hátha rálel a tudásra ő is. Amikor a TippMix eredményt várta izgatottan egy délután, a barátja azt javasolta neki, hogy ne igyon előre a medve bőrére. Erre azt felelte, hogy ő nem szokott inni, medvével pedig még életében nem találkozott.
Aztán volt olyan eset is, hogy adócsaláson kapták a házmestert. „ Na, most lehull a lepel! ” – kiáltott fel az egyik szomszéd. Erre Tihamér felnézett az égre és várta, hogy az a bizonyos lepel a földre hulljon. Hiába mondták neki, hogy ez csak egy szólás, ő még órák múlva is az eget kémlelte. Amikor az öccse megjegyezte, hogy szeget ütött a fejébe valami, egyből a háziorvos számát tárcsázta, és közben azon gondolkodott, hogyan is tudják majd azt a szeget kiszedni, mert azt jó mélyre üthették, ő bizony sehol sem látja. Történt olyan is, hogy a ház kertjéből rendszeresen lopta valaki a virágokat és tetten érték a tolvajt. „ Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. ” – jegyezte meg epésen az egyik szomszéd. Tihamér értetlenül nézett maga elé, hiszen a korsónak nincs is lába, és egyébként is mi köze lenne egy korsónak a tolvajhoz.
A reggelenként találomra kiválasztott szólással-közmondással sem tudott igazán többet kezdeni. Egyik nap az útmutatója a "Ki korán kel, aranyat lel. " volt. Ez teljesen tönkretette a napját, ugyanis pont azon a napon nem ébredt föl az ébresztőóra hangjára. Tudta, hogy így aznap már nem lelhet aranyat. Máskor az ’Ajándék lónak ne nézd a fogát! ’ közmondásnál ragadt meg a tekintete. Alig várta, hogy aznap valakitől lovat kapjon ajándékba és tüntetőleg még csak véletlenül se ne nézze meg a fogát. Persze nem kapott lovat. Máskor a „Jobb félni, mint megijedni. ” mondatra bökött reggel. Jól berögzítette az agyába, hogy aznap mindentől félnie kell előre, nehogy még a végén megijedjen. Így remegő térdekkel vonult végig az utcán, aznap senkire sem mert nézni és senkihez sem szólt. Az utcán azonban váratlanul egy régi ismerőse hátba veregette, amitől halálra rémült. Amikor az egyik reggel a „Hallgatni arany” mondatra mutatott, inkább szabadnapot vett ki, hogy még esélye se legyen bárkivel is szót váltania. Mindhiába. Egy deka aranyra sem lelt aznap. A „Türelem rózsát terem” sem hozta meg számára a várva várt rózsát.
Azt gondolhatnánk, hogy ennyi csúnya eset után talán elment Tihamér kedve a reggeli ceremóniától. Nem így volt. Még mindig a fülében csengtek nagyapja szavai, és biztos volt benne, hogy számára csak a Magyar Szólások-Közmondások Kézikönyve lehet az irányadó. A legtöbb esetben igaz kudarcot vallott, de akadt azért kedvenc közmondása is: Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér! Tihamér ezt nagyon szerette, mert pont elfért a takaró alatt kinyújtózva is, és ilyenkor örömmel konstatálta, hogy tartani tudta magát a bölcselethez. Ugyanígy volt a „Nem minden arany, ami fénylik. ” közmondással is. Azokon a napokon, amikor ezt a mondatot szúrta ki, mindig úgy érezte, hogy a küldetése teljesítve van, hiszen jól látta, hogy a feloltott lámpa fénye és a gáztűzhely lángja sem arany. Sőt a napsugár sem az.

Tihamér a szóban forgó reggelen tehát ismét kinyitotta a 'bibliáját'.
„ A tiltott gyümölcs a legédesebb. ” Így szólt az aznapi ’betevője’. Nyugtalanul várta, hogy olyan gyümölcs kerüljön az útjába, amit valami miatt tilos elfogyasztani. Az utcákat rótta ezen a hétvégi napon, mígnem egy kiállításra lett figyelmes a város főterén. A főtér tele volt dísztárgyakkal, szobrokkal, amelyeket elkerítettek a látogatók elől. Csak távolabbról lehetett szemlélni őket. Majd egyszer csak figyelmes lett egy hatalmas gyümölcskosárra. A kosár agyagból készült, és szépen ki volt dekorálva. Benne sok-sok csalogató, szemet gyönyörködtető gyümölcs helyezkedett el precízen. A kosár fölött pedig ez a felirat díszelgett: A kiállított tárgyakat tilos megérinteni! Mély levegőt vett és közelebb lépett a kosárhoz. Egy óriási, piros almán akadt meg a szeme. „ Ha ezt tilos megérinteni, akkor megenni is tilos. A tiltott gyümölcs pedig a legédesebb. Ez az!!! ” – csillant fel a szeme. Ezután gondolkodás nélkül benyúlt a kosárba az almáért, a kezében megforgatta és hatalmasat harapott bele. Tihamér foga ekkor nagyot reccsent. Nem élvezhette a legédesebb gyümölcs ízét, ugyanis az alma nem igazi alma volt. Agyagból készült. Alig eszmélt föl a reccsenés okozta fájdalomból, amikor egy riasztó hangjára lett figyelmes. Tíz perc múlva pedig egy rendőrségi autóban találta magát. A helyzet úgy állt, hogy Tihamér egy több millió forintot érő műtárgyat rongált meg, ami miatt három hónap szabadságvesztésre ítélték. A börtönbe szó nélkül bevonult, csak egy dolgot kért: hadd vihesse be magával a Magyar Közmondások-Szólások Kézikönyvét. Kérését nem utasították el.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Novella
· Írta: Kyramoon
· Jóváhagyta: aron

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 3
Kereső robot: 10
Összes: 34
Jelenlévők:
 · Ara_Rauch
 · Kavics
 · PiaNista


Page generated in 0.0398 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz