Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gondolat

, 10 olvasás, Magyar Anita , 1 hozzászólás

Sajgó lélek



A gondolat rajzolja a képet
sikátorban rejlő, dohos szagú falakra,
absztrakt feliratokkal festi azt
a tini szerelmi elmélet.
Törött szívből csepegő vér,
megfolyva hagyott helyet
a poros ablakpárkány mögött.
Összefutott képzetek szálai
suhannak a dacos légben,
az átélt érzésekből fakadó teória
a viharos szélben kavarog.

A gondolat szőtte a jeleket
magányos hajadon fejében,
selymes ujjbeggyel rótta azt
a kietlen háznak rejtekében.
Mezítelen vállára hinti árnyait
fáknak lombjai, sebzett lelkének tükre
simul az épület oldalára.
Nyílt sebekbe botladozik a kötelék,
talán az idő elmossa fogaskerekét,
a lüktető agyban minden idegsejt
a kósza emlékekben tekereg.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Magyar Anita
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 10
Kereső robot: 27
Összes: 54
Jelenlévők:
 · Destiny
 · Gál András Andor
 · Ifjabb_Tok
 · Kócos
 · marisom
 · Napsugár
 · Philips
 · sötétangyal
 · Szati
 · Tollas


Page generated in 0.0506 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz