RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2019-06-12 07:15:02, 521 olvasás, Bánfai Zsolt , 24 hozzászólás
Tükörbe nézek, majd egy nagyon kék tóba – mindkettőben arcom láthatom. Köré gyűlnek a vizek és a grafitszínű egek partján felhőkké őszül a fájdalom. Kavicsot dobok a lobogó tükörbe és elnézem a messze érő hullámot – visszhangot vet egy sötét kútban a hangom. Kezeimbe temetem a világot. A felszínen minden mozog. Lentebb már hűvös a tér. Nézem a vágtató halakat – csillogó páncélok az űrben. A messzeségben hegytetők tükrözik az arcodat. Szívemben minden csendes. Pitvaromban békés kövek úsznak el a vörös hold alatt – sohasem feledem majd, ahogy odalenn először és örökre megláttalak.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς