csak engem fed
egy hatalmas
emlék-lepel
fekete
szívemen
fátyol-lenyomat
levél-mintázott sélye
ebben pihensz le
s örök mélyre
e pillanatnak
barna szegélye
arany-szenet
éget szemembe
lelkiismeretem
groteszk
szeg-kezekkel
félelmet ácsol
viasznak árnyékában
esztétika-szentekkel
vagy
lángoló angyalokkal táncol
(koporsódat
magam miatt
választottam
mindig azt adtam
amit én szeretek
szerényet és szépet
de lezárni
- ahogy búcsúzni is -
képtelen voltam)
II.
nem érzed...
napfény-kezem
simogat
nem hallod?
kis kenderike trilláz
hang-hullámzó
énekére
nagyon vigyáz
– ravatalon tanulja
az örök-álom dallamot
mintha
magamat látnám
s hirtelen
levegő
után