általad fogannak meg bennem
apró szózigóták osztódnak
emlékplacentám táplálja
szeretetzsinóron át
tombolnak az öröm-
és bánathormonok
egy burokban nőnek
egyre nagyobbá
nyomják a szívem és tüdőm
s ha eljött az idejük
néma csendben
fehér papírlepedőre
tintavéresen születnek