Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elveszve az időben

, 42 olvasás, across , 5 hozzászólás

Elmélkedés

Most már tudom, hogy hiába várlak,
A nyüzsgő forgatagban nem talállak.
Szeretném látni, ahogy csillan a szemed,
Hallani a hangod, tudni a neved.

Sürget az időm, napjaim fogynak,
Az utcák falai az arcokkal kopnak,
Lelkem vibrálását hagyhatom csak neked,
Soha fel nem adva, hogy rád lelek.

Szürke lett a világ, a hőségben fázom,
Árnyak közt lebegek, mint különös álom,
Az idő síkjában eltolódva
Írom a jelem hóba, sárba, porba,
Hogy üzenetemmel fogjam a kezed,
Hogy tudd, hogy voltam,
Hogy kerestelek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: across
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 3
Kereső robot: 10
Összes: 24
Jelenlévők:
 · Aevie
 · Alberczki László
 · boszorka


Page generated in 0.042 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz