Mindennap más embert látok,
a tudat formálta lényedbe bukom –
vakon tapogatózva a homályba,
a világ sűrű légkörében
küzdök a valóság ellen.
A realitás felismerése elkésett,
kicsúszott a szabályok alól –
az eltévedt elme riadtan tekint
vissza a tegnapokra,
koholmány volt minden szava.
A románcnak lejárt a szavatossága,
nem javítja újabb gondolat –
elszakadt a láthatatlan póráz
a sötétben botorkálva,
az édes vérű játszma lezáródott.