Ne azon aggódj, ami nem lehet a tiéd,
Annak örülj inkább, amit adni tudok még!
Azt se kérdezd meg tőlem, hogy mi lesz majd holnap,
Erre választ, csak a ránk váró napok hoznak.
Ne jusson eszedbe, mi lesz, ha elveszítesz,
Csak az számít, ha szép napokban elmerítesz.
Hogy ma boldog légy, nem kell ismerned a jövőt,
A lényeg, hogy ott lehess, a szeretteid között!
A pillanat a fontos, mi mindent meghatároz,
Lelked a z érték, ami sok jót elraktároz.
Hiába is szőnél, hosszú távú terveket,
A holnapunk titkát, megfejteni nem lehet.
Sosem tudhatod, a jövőben mi vár Rád,
Amit tervnek gondolsz, mindaz, csak hiú ábránd.
A sors írja nekünk naponta a terveket,
Balgaság, a semmiért cipelni terheket!
Ne utasítsd el, amit talán elveszíthetsz,
Ha már a Tiéd, abból mindig jót meríthetsz!
Olykor a szíved, okosabb, mint a józanész,
Jobban tudja mi az, mit lelked mélyén remélsz!
Ha az álmaidat félelemből eldobod,
Örökre elvesznek, s már hiába kutatod!
Lehet, hogy már adni akarsz, de nem lesz kinek,
A vakon eltiport álom, magánnyal fizet!
Tiéd csak a pillanat, mi boldog is lehet,
Ne ítéld rabságra álmod, adj neki teret!
Gyötrő gondolatoktól, óvd meg szellemed,
Hagyd, hogy a sorsod szője Neked, a terveket!
2004. nov. 10. Izsák
|