Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nyitott ajtó

, 53 olvasás, Tollas , 1 hozzászólás

Somolygó



Harmatcseppek szállottak a zöld levelekre,
ezüst tükör mindenik: magunk látjuk benne.
Hajnali fény világított, látták, hová mennek,
oda korán eljutottak, s le is telepedtek.

A kedvesem ablakánál én is megjelentem,
virágokból csokrot fűztem: neki azt elvittem.
Fürdött a nap fényében, még szebb akart lenni,
arra járt az idős király, el akarta venni.

Ne haragudj, király uram, én már választottam,
ha az nem lehet az enyém: másra nem gondoltam!
A harmat felszáradt hamar, elmentem utána,
a kedvesem nyitott ajtót: nem is volt bezárva!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Vers
· Írta: Tollas
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 3
Kereső robot: 21
Összes: 37
Jelenlévők:
 · GoldDrag
 · Kavics
 · PiaNista


Page generated in 0.0465 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz