Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nézőpont

, 490 olvasás, Bánfai Zsolt , 11 hozzászólás

Sajgó lélek

Ablakon túl más a valóság.
A párás üveg átszűri a képeket.
Függönyránc lóg a szemem alatt.
Az éleslátás szúrja, felhasítja –
arcom megszállt övezet.

A gondolat csak gyújtóbomba,
a csend kiégett láncreakció.
Csúszó-mászó fehér sejtek
ölelkezve kötnek gúzsba –
életünk kódolt prostitúció.

Véremben fák áznak –
oxigéndús, vérbő ecsetek.
Bőröm csontra száradt vászon.
Rajta feslett szeplők és
kölcsönkapott anyajegyek.

A megváltás szép illúzió,
túlélésünk vesztett helyzet.
Vetkőzz le egészen az arcodig,
és szavak nélkül gyere hozzám!
– Így talán majd felismerlek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Bánfai Zsolt
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 63
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 84
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0721 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz