Navigáció


RSS: összes ·




Dalszöveg: Fekete és fehér

, 76 olvasás, Adelheidis , 3 hozzászólás

Szerelem

A ködben, a homályban ültél a szobádban
egyedül, míg fel nem kelt a Nap.
A szürke éjeken hideg a félelem,
a magány. Ez volt a paplanod.

A híd túloldalán élt egy gyönge lány,
egyedül néked énekelt.
A dallam a szívedbe, mint kés úgy hatolt be,
szerelem. Egy új nap hajnalán.

Mert két életből egy lesz a végén,
ha felragyog a Nap a Duna két szélén,
te leszel a fehér, a fekete meg én!
Az örökkében nincs semmi játék,
a szerelem egy súlyos ajándék,
te leszel a szívem, a lelked leszek én.

A parton a karodban egy csillagra mutattam,
ragyogott, mint bennem az ősi vágy.
Ölelj még csendesen, nem látja senki sem,
egyedül vagyunk a világon!

Mert két életből egy lesz a végén,
ha felragyog a Nap a Duna két szélén,
te leszel a fehér, a fekete meg én!
Az örökkében nincs semmi játék,
a szerelem egy súlyos ajándék,
te leszel a szívem, a lelked leszek én.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Dalszöveg
· Írta: Adelheidis
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 27

Page generated in 0.0412 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz