Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Zima Blue

, 77 olvasás, GoldDrag , 10 hozzászólás

Abszurd

Remeg az esti lég
hideg borzongással 
törik össze 
a fény
elmerengő
madár hangokon
elmém
röpte-szavakkal
teli erdő.  

Bús véredényem
kongása zúg
harangok nyelvére
simuló szólamot
rezonál a száj
odabent ragadó sóhaj
feszíti szét éji tüdőm:

- "Szegény a vágyódó értelem"-

Visszhang verődik
lélegzet falain
lepke
rebbenő
gyertyaláng
szisszen
elalszik
mindkettő
a csendben.

Sorsokat körmölő égi kéz
mártja 
- újra meg újra -
tolla hegyét 
belém
s véremmel ír 
húsomba zárja magát
koponyámba költözik 
- kortalan - 
a vibráló
- ihlet -
őrület.

Vörös holdkorong
kél az éjben
úszik
egyre feljebb
égi tó
szikrázó
hangulat-tükrein.  

Lelki szemérmem
szirmait ledobja
ezüst sarlóval
vág az értelem
- lobbja -
s lélegzi folyton
- ki és be -
illatát
a világ.  

Elburjánzott 
elme tép
reményt
s fejét felszegve
szótlan áll
így bámul odafent
- vibráló kontúrokkal -
suttogó csillagokat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: GoldDrag
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 9
Kereső robot: 25
Összes: 51
Jelenlévők:
 · alfabata
 · Destiny
 · Gál András Andor
 · kismeszoly
 · Kócos
 · marisom
 · sötétangyal
 · Szati
 · Tollas


Page generated in 0.0492 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz