Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vállalhatatlan büntetés

, 104 olvasás, Bánfai Zsolt , 5 hozzászólás

Sors

VÁLLALHATATLAN

Oly helyeken telnek napjaim,
hol kevés, aki ért.
A butaság de facto nagyon fáraszt.
Nem folyok parttalan vitákba már senkiért,
és nem várok választ.
Tulajdonképpen nem is tudom miért,
de csinálom a leírhatatlant -
nem vágyom rá, hogy megmondjam
az igazat, elég ha tudom,
és gerincem megtart -
mégis mindennap elmondom,
ha rajtunk kérik számon

- a vállalhatatlant.


BÜNTETÉS

Nem emlékszem rá, hogy elítéltek volna.
Arra sem, hogy önként vállaltam bűnöket.
Nem számoltam én ilyen kegyetlen téttel;
nem kértem semmit, főleg nem az életet,
mégis itt vagyok és felmentem a felmenőket,
mivel nászukat én rendeltem el,
téve ezt kedvvel és merő önkénnyel -

hisz' összeragasztottam őket
égi hatalomnak roppant erejével.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: Bánfai Zsolt
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 2
Kereső robot: 15
Összes: 27
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Magyar Anita


Page generated in 0.0397 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz