Navigáció


RSS: összes ·




Novella: A sebesvonat

, 58 olvasás, nagyvendel , 1 hozzászólás

Ezek vagyunk




Nagymama a nyolcvanadik évét már rég elhaladta, de még mindig fiatalosan mozog, sokat dolgozik, és magányosan éldegél kevéske nyugdíjából, mivel mindig csak otthon tevékenykedett, és nem volt folyamatos munkahelye. Csak az a pár munkaegysége a Tszcs.. ben.
Férje halála után még nehezebb lett a sorsa.
Mióta emlékezik valamire, mindig is ebben a kis házban lakott
Valahogy azért mégiscsak megkell élnie valamiből, hát árulgatja a kertjében termelgetett zöldségeket, kukoricát, gyümölcsöket, valamint kedvencét a diót.

Kötényébe kapkodja a zörgő diót, és a füles kosárba önti.
Van öt hatalmas, szép, nagyszemü diófája, amit rajongásig szeret, és a termést mindenáron megvédi a hívatlan tolvajok elől.
Lehetnek azok négylábú mókusok, vagy madarak, s akár még emberek is.
A dió papírhéjú, könnyen törhető még öreg kezeinek is. Van egy érdekes fája is, a belseje pirosbélü a csonthéjas gyümölcsnek. Vevői a csodájára járnak.

Kiül kis gyalogszékére a kertbe, és vigyázza a fákat, összeszedi a lepotyogó diókat, és közben pucolja a zöldségeket, a hétvégi piacra, ahová minden héten elmegy árulni.
Fejtegeti a futóbabot, azt is kedvelik a pijacon, mondogatja magában. Estefelé, mikor már söthenyősödik az idő, hazaballag megrakott kosarával, és a kisszékkel, hátára csapja a lazsnakot, amibe a száraz babot szedte, majd otthon kicsépeli máskor, mivel holnap már korán reggel indul a vonathoz, ami elviszi a nemmessze lévő kisvárosba, a jó eladózás reményében.
Mindig jó üzletet csinál, hiszen kedvelik a ténsasszonyok a szép áruját. délre már mindig végezni akar, hiszen hamarosan indul a vonatja visszafelé, és a második állomásnál kell leszállnia, és onnan még gyalogolnia is kell, hiszen messze van a falu az állomástól.
Nem volt érdeke a földesúrnak, hogy a falu közelébe vigye a megállót, hiszen a földek közelében kellett a síneket elvezetni, hogy ne kelljen sokat fuvarozni az árut.
Annak idején ez volt a törvénykezés.
A Magyar ember mindenből viccet csinál, egy régi mondás jutott néha az eszébe.... Tessék mondani miért van olyan messze az állomás a falutól? Arra törekedtünk, volt a felelet, hogy minél közelebb legyen a sínekhez....

Na, így is lehet.
A falusi népek ritkán utaztak akkoriban, és olyankor mindig kivitték őket a kocsival, már akinek volt.

Ideje korán elérte az indulást, és vidáman pöfögött hazafelé a 424- ES.
Sikerült eladnia mindent, zöldséget, tojást, és a szépen megpucolt dióért is jó pénzt kapott. Egy darabig elég lesz, mivel kevés dolgot kellett megvennie a boltokban. Kevéssel is beérte, mivel szerényen élt.
Megtermelt magának is mindent, még a féltve nevelt tyúkokból is vágott magának néha, néha.
Bár, azt mondják, hogy a szegény ember akkor vágja le a tojótyúkját, ha ő beteg, vagy a csibe.
A tyúklevest gyógyító levesnek hívta.
Leginkább csak a petróleumot kellett megvennie a lámpába, hogy ne féljen az esti időszakban, bár a kiskés mindig belevolt szúrva a bejárati ajtó repedésébe a boszorkányok ellen. Este sokszor figyelte nem hall e hangokat a padlásról, nem mászkál e ott valaki éjnek idején.
Attól félt, hogy a szomszéd kicseréli a tarkababot, nem ellopja, hanem kicseréli... valamilyen másikra.
Ez volt a mániája mostanság.
Pedig hát, csak a nyest keresgélte a galambfészekben a tojást, mutatta is a sok széjjelszórt tollju.

Vidáman robogott a gőzös hazafelé, és nemsokára felkászálódott, mivel ismerős tájakhoz közeledett, és ott hamarvást lekell szállnia.

De, jajj, borzalom,..
A Sok kosárral, csomaggal, szatyorral megpakolt asszonyság óvakodott kifelé a lépcsőkhöz, de megrökönyödve látta, a szerelvény nem áll meg, sőt nem is lassít.
A Mama, elég magas, tenyeres talpas, nem éppen megijedős típus volt, és meglepetése nem megszeppenéssé, hanem dühhé fajult, s a derék asszony megrántotta a vészféket.
A kerekek csikorogtak, az utasok egymásra borultak, a csomagok elgurultak, s a kocsik nagy hírtelenséggel megálltak.
Senki nem tudhatta, hogy mi a vészjelzés oka.
A feldühödött kalauz kérdezte,
aki hamar odahirtelenkedett.
- Ki húzta meg a vészféket, és miért?
Hiszen csak veszély esetén szabad megállítani a vonatot, de itt nincs semmi baj.
Ki is van írva a táblára.
- Elég nagy baj volt, mondja a mama, hiszen nem állt meg a vonat ahol le akartam szállni. engem várnak az állataim, etetni kell.
-A sebes vonat nem áll meg minden fánál, megkell büntetnem a kihágásért.
Első a menetrend és a menetidő.
- Engeeem? De hát én szegény asszony vagyok. - replikázott, mivel féltette a kis pénzét.

- Igen értem, de hát a sebes vonat...

- Figyeljen jóember, engem nem érdekel hogy ótvaros, vagy nem ótvaros, álljon meg ha leakarok szállni.

S nagy dírrel, durral lefüstölgött a meredek lépcsőkön, hamár állt a vonat, és egészen hazáig zsörtölődött magában.

Az egyszerű népek nemigen értik hogy kik, és miért hoznak érthetetlen szabályokat, hiszen az élet nem is olyan bonyolult, mint ahogy azt hinnénk.
Leginkább csak maguk, az emberek bonyolítják élhetetlenné, pedig az úton átlehet menni akkor is, ha piros a lámpa, és le lehet szállni, ha megáll a vonat.



2019. május 26.


.......
...

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Novella
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: Kavics

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 17

Page generated in 0.0349 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz