Megvallom, hogy szeretlek, megtaláltam benned
minden jót és szépet. Késő ősszel találtam rád,
Piros kosztüm s a lófarok hódított meg engem.
Magányos rózsa-szálat adtam picinyke kezedbe,
tenyeremen hordoztalak attól kezdve. A vén idő,
az a néhány hónap elszállt, akkor álltunk oltár
elé, másnak nem adtalak. Fiatal, szép lány lett
a feleségem, hálás vagyok neked: én lehetek a
férned. Szép voltál akkor, az maradtál máig.
Ez egy szép éjszaka most nekem, mikor újra
élem a tüzesen lobogó fiatalkorú szerelmem.
Gyere, foglald el a helyedet mellettem, hadd
felejtsem el, hogy megöregedtem! De azért
még erős vagyok, egyebekre képes, kérleķ:
először elégíts ki engem! Ölellek, csókollak,
érezd hogy szeretlek! Másodszor is feleségül
veszlek, és a síron túl is boldog leszek veled.