Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lelkem vigasztalása

, 206 olvasás, Daku István , 2 hozzászólás

Gondolat



A dús erdő mély, rejtett világa...
Az óceánok kéklő tisztasága...
A szántóföldek zord egyhangúsága...
A végtelen égbolt töretlen ragyogása...
Ezek mind, mik lelkem vigasztalása.
Hiszen ott az élet. Dús, s meg sosem áll.
Lelkem, mint néma víztükör, vár.
Vár a jóra s a rosszra... arra, hogy
Megtalálja mindazt, mit érdemes.
Néma, mégis elszántan keres.
S egyszer majd tán megtalálod,
Akkor majd belőle fák bontanak virágot.
Készen az életre, a boldogságra,
Ez lelkem vigasztalása.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Daku István
· Jóváhagyta: Kavics


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 108
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 122

Page generated in 0.1276 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz