Hű szerelmem fönt lobog mint égi csillag néked.
Érzed? Most heves viharként tombol bent a véred.
Elbódítasz kedves, mint maréknyi fűszer-ánizs,
karjaink között ma tűzvirágot bont a vágy is.
Hűs azúrban játszó kék szemedre hull az álom,
nézlek, s mennybe-vivő édes ébredésed várom.
Dús hajadnak lágy esése, selymes égi fátyol,
vágyra-hangolt szívem húrjain megint te játszol.