Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szia!

, 54 olvasás, Daku István , 1 hozzászólás

Hiányzol



Szia, te kedves, és bennem áradó gyönyörűség,
Szia, te számon ékesen csillogó sokszínűség.
Versem gyakran dicsérte imádott, szép neved,
Úgy ma is örömmel tenné, hogyha te engeded.
Hol lenne a vége, ha könyv létezne rólunk(?)
Lehetne-e ez a mi kötelező olvasmányunk(?)
Szívünk egyik csücskében beköszöntött a tél,
Elmúlt egy korszak, ez az új, mitől mindenki fél.
Szeretem a dolgokat, mik szorosan hozzád fűznek,
Utálom viszont, hogy sorsaink rossz játékot űznek.
Ha rám gondolsz, félek, kevesebb vonz, mint taszít,
Miért nem hozhatjuk mi a játékunk szabályait?
Biztonságot nyújt nekem szíved szerény melege,
Szívem keres, és már nem talál, ebből van elege.
Olykor partra vetve érzem magam, egyesegyedül,
Ölelésed lenne a csónak, mivel lelkem megmenekül.
Sosem voltunk mi szokványos utazók e tengeren,
Ha veszélyben vagy, én a kezed el nem engedem,
Csókodat, bár nem kérhetem, nem vagyok büntetlen,
Almomban veled vagyok, ám felriadok hirtelen.
Esedezem szívedért, koldulok lelkedért változatlan,
Feláldozom neked életem az örök kárhozatban.
Utat engedek ez alattomos, hízelgő, kedves szónak,
De én akarom, hogy szóljon, hiába álcázom rossznak.
Sírnék én kebleden, hogy enyhüljön eme gaz tudat,
Te vagy a Hold, és én a kutya, aki egész éjjel ugat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hiányzol
· Kategória: Vers
· Írta: Daku István
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 28
Jelenlévők:
 · galamboki


Page generated in 0.0391 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz