Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A szürke eminenciás

, 313 olvasás, boszorka , 8 hozzászólás

Bánat

Rácsos ablakomon túl
lélegzik az élet,
a szoba kerek zárka,
idebent semmitől sem félek.

Emberhangyák.
Súlytalan-szabadon szaladnak.
Testem fehér síkok
közé zárt mócsing.
Innen a tűzfalra látok,
a Szürke eminenciás
ismerősen lehangoló.
A rosszkedv is ilyen,
kényelmes puha kagyló,
bezárva tart,
biztonságot ad.
Olyan meghitten fojtogat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: boszorka
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 57
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 81

Page generated in 0.0649 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz