nem keresi senki
a teremtés eldugta
egy aprócska falura figyel
nem jár arra senki
csak én csodálom
a kicsiségét meg se látom
nekem ő a hegy volt
fiatal mára öreg
magához szorítja zöld takaróját
szakadozott foltjaival együtt
fázik reszket mérgét
nem leplezi lássák
nem pihente ki magát
most is a völgyekre tekint
rendben van minden
háborog a bükköt tölgyet
letarolták róla
és most mit tehet
hagyja a tűzön égjenek el
és azzal beteljesedik
a bús fekete tragédia
a pusztító fergeteg
többé nem cibálja meg