Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Ember és macska örök barátsága

, 63 olvasás, Flovv , 6 hozzászólás

Abszurd



Előzetesen nem tudok túl sokat elmondani a történetről, mert akkor lelőném a poént.

Ami biztos: nem kedvelem a macskákat. Sajnálom.


A legnagyobb faág végén egyensúlyozott. Kicsi hiányzott csak, hogy le ne zuhanjon. A szél meg-meglibbentette az őrtoronynak kikiáltott megfigyelőhelyet. Innen már jól látszott a tűzoltóság melletti laktanya falai mögött a serény készülődés. Katonák rohantak át az udvaron, motorok bőgtek vad kakafóniában. Az egész úgy festett, mint valami nagyszabású háborús film nyitójelenetének forgatása.

Ekkor ért oda a macska. Utálta a macskákat. Ha most leesik, akkor rajta röhög majd az egész szomszédság, hogy biztos a kis rohadék szőrcsomó elől menekült feleslegesen a magasba és az egyiptomiak szent állata - hogy a francba tudtak egy ilyen pökhendi bajuszkirályt szentként tisztelni - egészen a halálugrásig üldözte.
Lassan visszafordult és rásziszegett a dögre:
- Hogy az olasz szakács szeretgetne meg te pörköltnek való, takarodj innen!

A sunyi rusnyaság a Steinerék macskája, a Leopold volt. Mindig félve iszkolt előle a mocskos egérzabáló, mert gyakran megdobálta valamivel, ami a keze ügyébe akadt, de most furcsa, égő szemmel bámulta és az eddigi félelem legkisebb jele nélkül oldalazott felé az egyre vékonyodó ágon. Megérezte a ganaj, hogy helyzeti előnyben van, vissza nem térő alkalma adódott, hogy visszafizessen minden őkelmét ért megaláztatásért, amit büszke kandúrként eddig el kellett viselnie.

Látta, hogy a vadmacskák csökött genetikai söpredéke nem fogja bosszú nélkül elhúzni a belét. Ezért hát ő is készült a harcra.

Magához húzta az egyik faágat, ami a közelében volt és óvatosan visszahajlította. Ezzel úgy telibe kapja a rohadékot, mint Plóni néni seprűje a házmesterék kölykét, amikor az vizet locsolt télen a küszöbre.

Az ellenség óvatos léptekkel közeledett, hátát felpúpozta és úgy fújt, mintha az egyik születésnapjára kapott ünnepi torta összes gyertyáját egylevegővel próbálta volna eloltani.
Na, a következőt már nem éred meg te undok kis szarógép - gondolta Konrad és elengedte a katapultot.

Az íjként visszacsapó ág telibe találta a macskát, aki az agyában és az egyensúly rendszerében kódolt giroszkóp miatt ugyan a hasa felé fordult esés közben, de az aszfalttal már nem találkozhattak puha talpacskái; zuhanás közben még a levegőben elcsapta egy arra haladó autó. Úgy pattant a magasba, mintha évek óta ezt a Salto Mortale-t adná elő a Nagycirkusz esti fináléjában.

Konrad azonban ezt már nem láthatta. Gúnyos nevetése sikoltásba fulladt, mivel a hatás-ellenhatás törvénye Németország Berlin városának Kertner Strasse nevű utcájában éppúgy működött, mint az egész világegyetemben. A sors akaratából a kicsi Konrad apró koponyáját ugyanannak az autónak a vonóhorga zúzta szét, amelynek első lökhárítója a gyűlölt macska gerincét törte parányi darabokra.

A két örök ellenséget egymás mellé temették. Ők voltak a világháború katonai cselekmény közben elhunyt első német áldozatai, mivel a szarajevói merénylet után egy hónappal, a városból a határok felé induló egységek vezető konvojának parancsnoki autója gázolta el őket.

Sírjaikra ugyanazt a feliratot vésette a két család, akiknek e két szerencsétlen sorsú ember és állat volt az életük értelme:

Emléked mindig élni fog szívünkben
Lelked otthont talál a mennyekben
Ki testvéred volt a halál szörnyű óráján
Örök társad legyen a világ határán

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Próza
· Írta: Flovv
· Jóváhagyta: Kavics

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 26
Regisztrált: 8
Kereső robot: 17
Összes: 51
Jelenlévők:
 · gszabo
 · hegeanna
 · léna
 · Magyar Anita
 · PiaNista
 · Ravain
 · secondEduard
 · Tiberius


Page generated in 0.0496 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz