Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Természet
    5. ›
  5. Hit

Vers: Hit

, 87 olvasás, bArthAKata , 11 hozzászólás

vers, versek, természet,

Természet

Egy merő fel-felcsippanó magány a nádas;
sustorgó hőség nyaldos lapuló riadalmat,
míg felhőkbe gyűlve kering az aggodalom,

habos dölyfét hányva a füst az egekig ér…

Harap a lég most, izzó torzókon kutat a lázas
kétségbeesés; kapar, ölel ölnyi hamvakat,
elcsigázott anyaság kuporog az árnyakon,

hite még él.

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: bArthAKata
· Jóváhagyta: aron

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 10
Kereső robot: 28
Összes: 58
Jelenlévők:
 · Destiny
 · Gál András Andor
 · Ifjabb_Tok
 · Kócos
 · marisom
 · Napsugár
 · Philips
 · sötétangyal
 · Szati
 · Tollas
Page generated in 0.1255 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz