RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2019-05-23 09:00:01, 203 olvasás, bArthAKata , 11 hozzászólás
Egy merő fel-felcsippanó magány a nádas; sustorgó hőség nyaldos lapuló riadalmat, míg felhőkbe gyűlve kering az aggodalom, habos dölyfét hányva a füst az egekig ér… Harap a lég most, izzó torzókon kutat a lázas kétségbeesés; kapar, ölel ölnyi hamvakat, elcsigázott anyaság kuporog az árnyakon, hite még él.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς