Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elmélkedés az útról

, 263 olvasás, Bánfai Zsolt , 10 hozzászólás

Elmélkedés

Sétáink nyomvonalai csak
leírhatatlan rendszerben
értelmezhetők,
mint kifejtett jelenségek alakjai
a kezdő- és gyújtópontban,
ismerős lépések a jól
meghatározott idegenségben

a valahol találkozó vízesések
játszanak ily önfeledten
az elúszott tér-idők emlékén,
míg a mi fényben edzett lépéseink
éles csendben lobogó patakok
mentén követik a percek vonulását
és útközben ránk hűlnek a partok

tulajdonképpen egész életünkben
határozott utakra vágytunk
és mindig egzakt vonalakkal
játszottunk, sávokban jártunk
egyre messzebb mindentől,
de soha nem vettük észre, hogy
lineáris léptekkel süllyedünk

a spirálban, megkövesedett
arcok magányában nézünk egyre
lejjebbről fel a fénybe és végre
egészen lent szemgödrünkbe
szivárog a felismerés, hogy létünk
csak többdimenziós térben lehet
valós - egyébként nincs megérkezés.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Bánfai Zsolt
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 63
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 92

Page generated in 0.0765 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz