Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kenyérharc

, 279 olvasás, Denes , 16 hozzászólás

Elmélkedés

Ajtók, combok, virágok
nyílva a várakozásnak,
elképzelt része lennék
a képzelt realitásnak.

Az utcákon, mint a szél
tovasöpörnék, képzelem,
elérhetnék bárhova
a legapróbb kis réseken.

Elképzelt világomban
ambrózia a kocsmák söre,
és minden úgy sikerül,
ahogy terveztem, elsőre.

Nem volna dac, kenyérharc,
ámítás, fásult küzdelem.
Kár, hogy az alternatív
világom csupán képzelem...

Az ököljog virágzik,
valóság a földi porban,
a legerősebb kutya...
Tolongás a sarki boltban.

Az ego királysága,
'csak én vagyok, nincs más ember'
vagy ha van is, tenni rá,
nem használ, nem számít, nem kell.

Ajtók, combok, virágok...
Mindegy, inkább hagyjuk.
Az ajtót már becsapták,
a többit meg tagadjuk!

---------------------------

Tagadjuk meg a többit,
becsapták már az ajtót!
Hagyjuk inkább, mindegy.
Virágok, combok, ajtók...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Denes
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 67
Regisztrált: 2
Kereső robot: 21
Összes: 90
Jelenlévők:
 · Pacsirta
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1048 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz