Ajtók, combok, virágok
nyílva a várakozásnak,
elképzelt része lennék
a képzelt realitásnak.
Az utcákon, mint a szél
tovasöpörnék, képzelem,
elérhetnék bárhova
a legapróbb kis réseken.
Elképzelt világomban
ambrózia a kocsmák söre,
és minden úgy sikerül,
ahogy terveztem, elsőre.
Nem volna dac, kenyérharc,
ámítás, fásult küzdelem.
Kár, hogy az alternatív
világom csupán képzelem...
Az ököljog virágzik,
valóság a földi porban,
a legerősebb kutya...
Tolongás a sarki boltban.
Az ego királysága,
'csak én vagyok, nincs más ember'
vagy ha van is, tenni rá,
nem használ, nem számít, nem kell.
Ajtók, combok, virágok...
Mindegy, inkább hagyjuk.
Az ajtót már becsapták,
a többit meg tagadjuk!
---------------------------
Tagadjuk meg a többit,
becsapták már az ajtót!
Hagyjuk inkább, mindegy.
Virágok, combok, ajtók...