Navigáció


RSS: összes ·




Vers: a kór házában (2)

, 161 olvasás, Divima , 10 hozzászólás

Ezek vagyunk

rózsából szőtt színt
hálóingére az éjszaka
haragudott rá
kímeríthetetlenül
mérte rá a kínt
a fluoreszkáló óramutató
mintha visszafele haladna
legalábbis stagnálna
magányát néha kedvelte
máskor visszataszítónak tűnt
számára is
mesélt róla így vagy úgy

a nap lassan szétterítette palástját
először a falon lévő portrén
Jóska bácsi pomádés bajuszán
bukfencezett át
aztán a vitrinben ölelkező delfinpáron
kacagott egyet
majd felkúszott Mariska néni
takaróján egészen a nyakáig
ott kicsit inogva megállt
nem mert továbbmenni
félt az öregasszony
mocskos szájától

hetvenkilenc szép kor
aki megéri
mondják mások
hisz ez ajándék
de a mások
nem tapossák
az út végét
a pesszimista viszont
gyűlölködik
hol ezért hol azért
nem jó semmi
soha nem is volt
a torkára tapadó morzsáktól
fulladást imitál
rohan hozzá akinek kell
hisz nem tudja meddig teheti
majomszeretetmanipulációs
készüléke kifogástalanul működik

sajnálja magát
rettenetesen
hatékonyan építi le
az összes pozitív érzelmet
családja arcáról
vérprofi
és még csak nem is sejti
szoknyájának foszló korcában
már a csillagok paroláznak

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Divima
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 53
Regisztrált: 2
Kereső robot: 17
Összes: 72
Jelenlévők:
 · Ballagó
 · CthulhuCult


Page generated in 0.0646 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz