Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Ebgondolat, avagy a Boldogság záloga 01.

, 625 olvasás, Ravain , 8 hozzászólás

Sors




Jó hírem van! Mikor úgy nézünk rátok, hogy már-már azt érzitek nyomban megszólalunk, fittyet hányva az évszázados evolúciós folyamatokra, közel jártok az igazsághoz. Ugyanis gondolkodni bizonyos szinten képesek vagyunk mi is, ám ezek a gondolatok nem szavakból állnak össze, hanem érzések halmazából. Most persze joggal felmerülhet benned, akkor miképp lehetek képes összetett mondatok formájában osztani az észt? Szinte látom magam előtt, ahogy legyintesz, ez az egész csak egy agyament, magát írónak képzelő embertársatok kitalációja. Nos bocs, de tévedsz, hiszen okkal nem szól úgy a mondás, hogy „Tévedni kutya dolog. ”
Már közel két éve megértem az emberi beszédet, sőt tudok logikusan gondolkodni is, de persze „kutya aggyal”, hiszen attól, hogy öntudatom lett, még nem váltam lelkileg emberré. Vagy részben talán mégis? Az oldalak előrehaladtával fény derül erre, és arra is, mi történt azon a bizonyos napon, amit a „A Változás napjának” neveztem el magamban, amikor néhány óra alatt, jó pár fokkal feljebb slisszantam az evolúciós ranglétrán, ha létezik ilyen egyáltalán.

De ideje rátérnem a történetre, mielőtt még besokallnál mondván, egy gondolkodó eb még csak-csak elmegy, ám ha filozofál is oldalakon keresztül, az már gáz.
Nem a legelején kezdem, de ígérem majd visszatérek a fontosabb eseményekhez, ám először is azt az éjszakát szeretném felidézni, bármennyire fájó emlék is, mely mindent megváltoztatott néhány perc leforgása alatt. Mindaddig olyan volt életünk, akár a simogató napfény tavaszi délelőtt, szóval boldogan teltek napjaink hármasban a Gazdinak, Andreának az élettársának, és nekem. Ám az-az éjszaka a napfényt ellopta, sőt inkább kitépte lelkünkből. A tolvaj közületek való volt, de a gonosz fajtából, aki más vagyontárgyainak eltulajdonításából finanszírozza aljas életét. Na jó, elég a körmönfont megfogalmazásból, egy mocskos besurranó tolvaj volt, ha rágondolok újra és újra érzem, feltolulnak ösztöneim, hogy elsöpörjék az útbolt tudatosult énemet. A szaga örökre orromba vésődött, és valószínűleg nem állnék jót magamért, ha szembe jönne az utcán. Inkább nem ecsetelem mit tennék vele, mert még a végén elriasztanálak történetem további olvasásától, de talán megérted a motivációmat, ha folytatom az éjszaka eseményeit.

Először természetesen én riadtam fel a neszezésre. Majd el felejtettem megemlíteni, hogy egy szobában aludtunk hárman, de mély sajnálatomra nekem fél méternyivel lejjebb volt az alvóhelyem, mint a gazdiéknak. Időnként durcás, sértődött arcot vágtam, vagy szomorkásan lestem őket, ahogy kényelmesen elhelyezkednek a pihe-puha ágyon, hátha meglágyítom szívüket, de a közös szundi csak nem jött össze. Persze ne érts félre, egyikük sem volt jégszívű, mindössze maradi felfogásúak, az ember-eb közös életvitel kapcsán. Például Fifi a szomszédban simán együtt alszik a gazdival, pedig én tutira szeretni valóbb vagyok nála, ezt nyugodt szívvel állíthatom.
Most veszem észre elkalandoztam attól a bizonyos éjszakától, ami nem is csoda, hiszen legszívesebben kitörölném, még a legapróbb emlékmorzsáját is múltamból. De már tudom, a nagyon jó, és a nagyon rossz emlékek, időközönként testet öltve, szembe jönnek velünk lelkünk országútján, hogy aztán hosszú percekre hozzánk csapódjanak. Az egyik újra és újra felderíti szívemet, és mivel táncolni nem tudok, így boldog csaholással körbeugrálom. A másik olyan, akár egy hívatlan vendég, és hiába kérem, hogy hagyjon békén, mégis tovább caflat mellettem.
Hát ilyen emlék az-az éjszaka, de a leghívatlanabb fajtából. Szóval felriadtam ösztöneim vészjelzésének hála, s rögtön tudtam, hogy valaki van a házban. Morgással, és éles vakkantásokkal tettem a dolgom, hiszen spánielként, csekély termetem ellenére, természetesen én vagyok a család védelmezője.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Regény
· Írta: Ravain
· Jóváhagyta: aron

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 58
Regisztrált: 0
Kereső robot: 27
Összes: 85

Page generated in 0.0743 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz