szavak méltóságát
a szépség lazúrján át
lehelet könnyedséggel
lehet láttatni
sok módja van
szenvedve halkan kiáltani
megőrizve
válogatás lehetőségét
a szónak
az illúzió megalázásának
a hűtlen vigasznak
a térdre borult
elgáncsolt élő igazságnak
szavakkal lengetem
hitem harci zászlaját
felsorakoztatom papíromra
seregét a fekete soroknak
nem ontok vért
nincsenek kivont kardok
csak valóságot összemosó
tépett álmok
ha csak lenne egyetlen arcod
tisztán látnám a valóságot
de van száz meg száz
kitalálni sem tudom
ki vagy igazán
mint parthoz
nem kötött csónakok
hullámok hátán táncolsz
merre a szél sodor
szavak méltóságát
szép ruhába öltöztetnéd
kócos haját simára fésülnéd
ünnep lehetne a hétköznap
ha csak lenne egyetlen arcod
s a fényében ragyogna
az igazságod
ember lehetnél
tehetséges bátor
tiszta… kinek szívében
Jézus tüze lángol