Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Olhon

, 83 olvasás, Denes , 14 hozzászólás

Természet

Ha lehunyom szemeimet
ismét ott vagyok,
mint fákon eső mosta,
szélcibálta imaszalagok.

Míg hűs a reggel,
a ködpára felszökik,
bevonja szürkéskék eleggyel
a sziklák ráncait.

Míg lehunyom szemeimet,
eszembe jutnak a fenyvesek,
sziklapadkák, jurták,
harmóniában élő emberek.

Látom, ahogy búcsúzik a nap,
s a Bajkál hullámain megtörik,
a hazatérő halászcsónakot
utolsó sugarai fürdetik.

Ha lehunyom szemeimet,
ismét ott vagyok,
és újra hallom azt a
fülbemászó burját dallamot.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Denes
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 10
Kereső robot: 26
Összes: 54
Jelenlévők:
 · alfabata
 · Destiny
 · Gál András Andor
 · kismeszoly
 · Kócos
 · marisom
 · Philips
 · sötétangyal
 · Szati
 · Tollas


Page generated in 0.0491 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz