Esőnek kristályköpenyén
utat vág az eltévedt napsugár,
mosolya csillanó fénysugár,
szerényen kacsint
a kék égbolt homlokán,
lépteit a ködnek fátyla kíséri.
Felhő-vonulat szálldogál,
hártyás karjai közt
szél fésül kontyot.
Bársonyos fényben fürdik
a táj, hétszínben pompázik
a félköríves szivárvány.
Érinthetetlen képet rajzolt
a természet nekünk,
nem minden szépség
kézzel fogható,
de a szívet melengető érzés
semmivel nem pótolható.