Navigáció


RSS: összes ·




Mese: Bátortalan hősök 07./Interaktív "mese" felnőtteknek/

, 674 olvasás, Ravain , 17 hozzászólás

Somolygó



Felidézek az előző rész végéből:
Rágott a répafalaton a róka néhányat, aztán meghúzta a vállát.
- Nem is rossz. Nincs annyira fincsi, mint a nyuszik, de azért ehető.

- Na látod! Becsaptalak én téged valaha? - kérte számon NyuszToni némi sértődéssel fűszerezve, ám Róki, szinte már szokás szerint épp fordítottján válaszolt, mint amit várt volna.
- Mindjárt összeszámolom hányszor. - bólintott komoly tekintettel, mint egy egyetemi docens összetett képlet megoldásának küszöbén. Ám sajnos orra esett a küszöbben, és a következő pillanatban „átzuhant” butába. - Bár ahhoz meg kéne tanulnom számolni. - bambult a nyuszira, aztán szomorúan folyatta. - Te, mi olyan buták vagyunk. Felnőtt létünkre nem tudunk sem számolni, sem olvasni.
- Hmmmm. Mondasz valami. - bólintott a tapsifüles, s szinte látszott rajta, hogy agyi kerekei serényen működésbe lépnek, melynek így semmi perc alatt meg is lett az eredménye. - Jupító! Meg van a megoldás. Legyen suli az erdőben!
- Jupító? Az meg mit jelent? - kérdezte joggal a róka, mert én magam sem vágom.
- A juhé fokozott formája.
- Köszi, ezentúl én is ezt használom, ha nagyon juhézni szeretnék. Na, de ki lesz a tanár a suliban? - tett fel fogós kérdést Róki, s nyomban meg is indokolta. - Mert szerintem ebben az erdőben, mindenki buta állat.
- Kivéve az Embert, ő nagyon profi olvasásból, és matekból is. - helyesbített NyuszToni, de aztán elbizonytalanodott. - Bár ő úgy tudom ember-állat, olyan hibrid fajta.
- Az, amelyik az Ivóban a csapos? - kottyantotta közbe Róki.
- Mégis ki más lenne? Nincs másik ilyen lény a világunkban.
- Ezt nem tudhatod biztosan. Lehet, hogy egy barátja itt bujkál valahol az erdőben.
- Sőt, lehet minden fa mögött bújik egy. - kontrázott a nyuszi, és azt várta, hogy Róki benéz a legközelebbi fa mögé, de úgy tűnik a vörösbundás a legmagasabb szinten művelte a kiszámíthatatlanságot.
- Ha, ha, nagyon vicces vagy. Sőt inkább kis butus, mert egy ravaszdit próbáltál rászedni.
- Na ezt jól bebuktam. - bámult maga elé szomorúan a nyuszi. - Minden bizonnyal a „Ravasz, mint a róka” mondást, rólad találták ki, én meg bugyuta módon próbáltalak becsapni viccből. - adta továbbra is a bánatos tapsifülest.
- Semmi gond, tévedni nem csak emberi dolog. - legyintett elnézően Róki, aztán visszatért az eredeti témához. - Szóval mi van az Ivóban ügyködő emberrel?
- Állítólag már köztünk él a kezdetektől fogva.
- Ja, persze, mióta világ a világ. Mondjuk az furcsa, hogy nem öregszik.
- Lehet náluk nem szokás. - felelte a NyuszToni a róka stílusában, ám a somfordi rögtön cáfolattal élt.
- Ugyan már! Mesélte, hogy náluk is nagyjából addig élnek, mint mi itt az erdőben.
- Ez esetben lehet a neve csak Ember, de ő valójába valaki más. - jegyezte meg jelentőség teljesen a nyuszi, ám Rókit ez nem hatotta meg.
- Tőlem lehet akár akárki, az a lényeg, valahogy jó érzés, ha a közelében vagyok. Ráadásul kedves is velem, amit még a legtöbb róka társamról sem mondhatok el.
- Én is csípem, de néha nekem sok egy kicsit, mikor úgy beszél, mintha a világ összes titkát ismerné. Persze szó sincs arról, hogy buta lenne, sőt, de azért én egy kicsivel okosabb vagyok nála. - osztotta az észt a nyuszi legnagyobb mértékben magának, mely nem biztos, hogy az eszesség jele.
- Hát nem is tudom. Én úgy érzem, nálam sokkal okosabb. - húzta meg a vállát a Róki, de nem bánkódott, hogy hátul áll az Evolúció sorában. - Lehet én vagyok a legbutább az erdőben, de semmi gond, legalább nem lettem középszerű.
- Ez érdekes gondolat. - pillantott rá meglepetten NyuszToni. - Tudod mire utal? Hogy jó eséllyel nem te vagy a legbutább.
- Lehet, hogy ott vagyok a középmezőnyben? - csillant fel a róka szeme, és szinte úgy várta a választ, mintha az élete függne tőle.
- De hát az előbb mondtad, nem bánod, hogy a végén kullogsz a sornak. - odázta el a választ a nyuszi.
- Azóta már lehet, hogy okosodtam, mert a buták könnyen eszesednek, hiszen sok hely van az agyukban. - felelte állítólagos helyezése alapján, a zsenialitás határát serényen súrolva Róki.
- Hát ezzel nem tudok vitába szállni. A tied lehet teljesen üres volt, és akkor tényleg gyorsan agyasodsz.
- Tehát a középmezőnyben vagyok. Ugye? - hajolt előrébb annyira bizakodó képet vágva a vörösbundás, hogy még egy könnycsepp is kigördült szeméből. - Tudom, hogy tudod, légyszi áruld el.
„Bocsi, de nem vagy. ” rázta volna gúnyos mosollyal a fejét NyuszToni, ha egy érzés nem gátolja meg benne. Még mindig nem tudta nevén nevezni ezt a „valamit”, de egyre biztosabb volt benne, jó dolog annak ellenére, hogy egy róka váltja ki.

/A következő részben már kezd elfajulni a helyzet, ám ki kell ábrándítsam azokat, akik akció dús fejleményeket várnak. Az „elfajulás” érzelmek terén jelentkezik, mert ez a történet egyelőre nem akció-thiller. Ám nem kizárt, hogy a későbbiekben változik a helyzet. /

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Mese
· Írta: Ravain
· Jóváhagyta: aron

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 63
Regisztrált: 2
Kereső robot: 29
Összes: 94
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0745 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz