Navigáció


RSS: összes ·




Vers: mindhalálomig…(!)’

, 300 olvasás, Zsiga Lajos , 11 hozzászólás

Sajgó lélek

ha azt akarnám
hogy lássátok sebeim
milyen mélyek
s mennyire fájnak
levetném koldusruhám
fejemről tüzes koronám
lángoló trónom
ami elnyeli e kor fájdalmát
nekem kovácsolta
Szent Flórián
hogy ne kiáltsak nagyot
de ha mellemet szorítják
a betűabroncsok
ki ad a szegénynek
feloldozást
ha én nem szólhatok
évszázadok jajgatnak
csontjaim üregeiben
mégis mozdulatlan
béna vagyok
nem lehetek
Dózsa György unokája
mert az már rég halott
költő sem vagyok
csak egy…
az idő koldusai közül
kik a billogot
nem homlokukon viselik
mint a jámbor ökrök
sejtjeim falán izzanak
a jövőt idéző körök

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Zsiga Lajos
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 310
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 331
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.234 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz