Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Pitypang

, 166 olvasás, Destiny , 21 hozzászólás

Ezerszín

Emlékszem nagymamám
dolgos kezére,
összekulcsolva feküdt
sokszoknyás ölében.
Vele morzsoltam el a
sok miatyánkot,
és az üdvözlégyeket.
Elhittem neki, hogy viharban
hordót gurítanak
az angyalok.

Csak az üdvözüléssel
gyűlt meg a bajom.
Olyan jó lenne itt,
még a Földön elérni!

Éjjel, álmomban
pitypang voltam,
fűszálak között
bújtam meg szerényen,
kócos, sárga sziromhajam
fehér pihévé vénült,
apró ernyőim tövében
szeretetmagok nőttek,
s messzire repültek
a tavaszi széllel.
Egyszerre lettem én
számtalan helyen,
csak kopasz fejem
maradt büszkén, délcegen.

Ez az én üdvösségem:
gyermekláncfű leszek,
az Ő virága.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: Destiny
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 26

Page generated in 0.0373 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz