Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Röntgen-világítással

, 34 olvasás, Oasev , 1 hozzászólás

Gondolat

Képzelheted, röntgensugár korában,
ha bűnöd csontjaid közt átviláglik,
miféle zúgó sejtelem-homályban,
milyen mérleg, mi mérhet? Bordavázig
ha vetkőztet: kifosztva hull szemérem,
féltett titkod benned kinyílva látszik.
Hited árnyékodba kúszna? – Megértem.
Orvos ma nem ismer isteni törvényt,
csak vág beléd, kését hordva zsebében.
Felnyit, mintha lennél képzelt tükörkép,
nézegeti magát benned, kivágna
– majszolva közben reggeli gyümölcsét,
míg bensődről mással vígan vitázgat –,
pengéjével darabjaidra szelne,
kirakna újra, mozaik-virágnak.
Vagy véredből kanalával ha merne
mint újkori freskó-restaurátor,
málló falkopás zöldet kikeverget,
amíg a társ csontjaidon cupákol.
E kor nem vár Minos ítéletére,
rabolja ki tested előbb ruhádból,
aztán lelked húzza nyársa hegyére.
A kés alá itt önként fekszik ember,
örök altatása lesz menedéke. Ha infúzióra kötve hited kell,
kitépni tűt a vénádból tanuld meg,
ágyhoz kötöz másképp e földi rendszer,
tömeg ha zsong, sötétlik ég, vakul szem
– habár talán sosem nézett a Napba.
Emeld magad ki inkább, szabadulj meg,
lelked bízd kékbe húzó madarakra.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Oasev
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 3
Kereső robot: 15
Összes: 27
Jelenlévők:
 · Magyar Anita
 · Tollas
 · vargaistvan


Page generated in 0.0548 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz