Navigáció


RSS: összes ·




Vers: örökségeim

, 84 olvasás, Kosztolányi Mária , 19 hozzászólás

Megemlékezés

tél volt akkor is szél fújt hó esett
Nagyapám kucsmáján fehérlett a hideg
megült bajuszán a lehelet bársonya
én voltam vagy a tél ki mosolyt csalt oda
kétszer melegedtem mondta nevetve
és kisbaltáját a sarokba tette

örökségem lett az erdő és az élet
éveim mint a föld egyre többet érnek
könnyű hisz lányhitem erős vállad tartja
télszagú fák között sétálunk alatta
óriás lépteid átérnek léptemen
s én nyomodba érni próbálok szüntelen

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Kosztolányi Mária
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 2
Kereső robot: 14
Összes: 40
Jelenlévők:
 · aron
 · Destiny


Page generated in 0.0703 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz