Navigáció


RSS: összes ·




Vers: örökségeim

, 126 olvasás, Kosztolányi Mária , 19 hozzászólás

Megemlékezés

tél volt akkor is szél fújt hó esett
Nagyapám kucsmáján fehérlett a hideg
megült bajuszán a lehelet bársonya
én voltam vagy a tél ki mosolyt csalt oda
kétszer melegedtem mondta nevetve
és kisbaltáját a sarokba tette

örökségem lett az erdő és az élet
éveim mint a föld egyre többet érnek
könnyű hisz lányhitem erős vállad tartja
télszagú fák között sétálunk alatta
óriás lépteid átérnek léptemen
s én nyomodba érni próbálok szüntelen

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Kosztolányi Mária
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 5
Kereső robot: 15
Összes: 33
Jelenlévők:
 · Divima
 · engs
 · Ifjabb_Tok
 · Kavics
 · Kovács Sándor


Page generated in 0.0597 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz