Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Eső

, 68 olvasás, northman , 6 hozzászólás

Természet



Aztán elkezd esni az eső. Az egyik szárán még sárga virágú a másikkal már fehér ejtőernyőket szélnek eresztő pitypang mellett a tücsök hátrébb húzódik a lyukban, feladja a párzásra hívó és területet kijelölő koncertet, ahogy egy kövér esőcsepp épp a két csápja között találja el. Távolabb a kecskebékák is egyre halkabbra fogják a brekegést, aztán az esőtől megzavart szúnyogokra figyelnek inkább a széles leveleken ülve.
Az alaposan kitaposott vadcsapás száraz szürkésbarna talaján az apró repedések megtelnek esővízzel. Ezek az egyre erősebben csillogó hajszálerek aztán lassan elindulnak az erdő belseje felé, elkezdik feltölteni a rég kiszáradt pocsolya nagy medencéjét feláztatva a vaddisznó nyomokat, a szarvasürüléket és csillogóvá varázsolva egy rég elpusztult őz lábszárcsontját.
Az esőben halkul a madarak csicsergésének tavaszi özöne. Csak a feketerigók hímjei trilláznak rendületlenül és cserregnek közbe, hiszen nekik kora hajnaltól késő estig hirdetniük kell ki itt a király. Fácánkakasok vágnak közbe távolról a rétet átszelő erdősávból, a bokrok alatt még nem tűnik komolynak az eső.
Egy ember szürke alakja tűnik fel és vág át a réten, ahol az erdő szinte visszalép egyet a sárga fehér és halványkék virágokkal tűzdelt zöld szőnyeg elől. A léptei alatt meghajló fűszálakról lehulló vízcseppek felbőszítik az apró fekete hangyákat. Csápjaikkal dühösen csapkodva és a csillogó számukra hatalmas gömbökbe marva rágóikkal zaklatott de rendezett sorokban igyekeznek a boly felé. Ott, ahol kissé fellazul a fegyelem marad utánuk néhány rovartetem. Egy lefejezett légy, egy nagyrészt feldarabolt futrinka, egy rózsabogár smaragd páncéljából a tor.
A virágok, előbb a sárgák, a fehérek, majd a kékek és pirosak is összezárják a szirmaikat, védve a port és a nektárt a következő száraz napra mikor újra megjelennek a méhek dongók. Erdeisikló kúszik át a friss, de egyre sötétebbre zöldülő csalán között. Szájában egy félig lenyelt még csupasz madárfióka groteszk rózsaszín bőrrel és hatalmas véreres szemekkel. Talán az eső elől vonuló őzek zavarták meg a madárfészek kifosztásában.
Izgatottan és nagyon óvatosan folyamatosan fülelve bújnak el a kivágott bükkös helyén burjánzó ember magasságú bokrokkal cserjékkel teli elvadult sűrűben. Egyikük szimatoló orrával szétszaggatja a mogyoróbokron élő keresztespók tökéletesre sikerült hálóját, amit gyémánt nyakékké komponált az eső. A cseppek és a szétszakadó fonalak az őz szemei közé és orrára tapadnak, más részük szinte sóhajtva zuhan alá és csapódik a zöld leveknek, majd a sötétbarna erdei földnek.
A fák mintha nyújtóznának az esőért. Valójában ágaikat meghajtva próbálnak minél több vizet leterelni a talajra és azon át a gyökerekkel felszívni a rég nem látott nedvességet és eljuttatni koronájuk legmagasabban lévő, finoman hullámzó, vagy az esőtől hirtelen lehajló leveleihez. A legfelső levelek némelyikének fonákján egy citromsárga szárnyú lepkefaj élénkzöld gyöngynek tűnő petéi bújnak meg. Eltelik még jónéhány hét, míg roppant falánk hadsereggé változnak át és apró lánctalpas szörnyekként falják az otthonukként szolgáló levélzetet.
Megkésett nedves szárnyú hőscincér koppan a hatalmas tölgy törzsének. A földön landol, aztán igyekszik felfelé a fakérgen, megbújva a mély barázdákban. Nagy csápjaival felváltva kalimpál, végül ott bújik meg, tavalyról maradt barna levelek között zörögve, ahol a törzs két hatalmas ággá válik szét.
A földút sebeknek tűnő krátereit lassan esővíz tölti fel. A kiszabadult apró áradások összekapcsolódnak és lépésnyi széles érré összeállva köveket kerülgető kanyarokkal tartanak az erdő mélyén finoman csobogva megbújó patak felé. A patak bal partján kissé ritkább az erdő. A víztől pár lépésnyire lassan korhadó rönk mellett a zápor csillogó arannyá változtatja a sárga korallgombát.
A fák felett pamacsok születnek a párából. Felettük hamuszürkévé áll össze az ég. a nap ma már nem tűnik elő. A fény nagyon lassan fogy. A semmit sem csendesedő esővel adja át a helyét az estének ez a délután.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Próza
· Írta: northman
· Jóváhagyta: aron

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 4
Kereső robot: 11
Összes: 35
Jelenlévők:
 · eszgyé
 · GoldDrag
 · legna
 · Öreg


Page generated in 0.0536 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz