Kérdezem az éjszakát,
merre jár?
Kérdezem a csillagokat
fenn az égen, nem felelnek
nékem.
Elmúltak az évek,
a fogason lóg még
a kötényed.
Fésűdben fehér hajszál,
szemüveged a polcon vár,
vele senki nem olvas már.
Minden olyan mint mikor
itt voltál, semmi sem változott,
nyílik az orgona, óvva nevelgetted,
most virágot hozott,
de te már nem láthatod.
Színes dobozban féltett kincseid,
semmit érő, drága emlékeid,
fakó régi fotókon gyermekek
nevetnek, legszebb emlékei
elporladt szívednek.
Kinek adjak most virágot? Kinek
mondjak verset? Kinek mondjam
anyám szeretlek?
Tavaszi széllel elküldöm
néked, édesanyák napján
köszöntelek téged.