Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szomorú tavasz (2) ünnepi beküldés

, 255 olvasás, starics ibolya , 2 hozzászólás

Anyák napja

Eljött a tavasz,
csendesen lépett
a kicsi szobába,
fénye felcsillant
kék szemed
fáradt sugarában.
Kinyitottam az ajtót,
az ablakot kitártam,
s a kert szerényen
belépett a betegszobába.
Tavaszi szellő lágyan
tincseiddel játszott,
egy madár a diófaágon
búcsúdalt trillázott.
Elmentél a tavasz fényében,
messze, fel, az ég kékjébe,
elfogyott élted,
a tavasz eljött érted.
A szél, a kert s egy árva
virágszál, bennük lágyan feloldódtál.
Szemed színe a nyári ég kékje,
hajad pihe fehérsége bárányfelhők
göndörsége, mosolyod a nap
szelíd fénye.
Bennük élsz tovább, s leszel
a tavasz tündére.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Anyák napja
· Kategória: Vers
· Írta: starics ibolya
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 321
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 343
Jelenlévők:
 · Berpalota


Page generated in 0.2565 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz