Eljött a tavasz,
csendesen lépett
a kicsi szobába,
fénye felcsillant
kék szemed
fáradt sugarában.
Kinyitottam az ajtót,
az ablakot kitártam,
s a kert szerényen
belépett a betegszobába.
Tavaszi szellő lágyan
tincseiddel játszott,
egy madár a diófaágon
búcsúdalt trillázott.
Elmentél a tavasz fényében,
messze, fel, az ég kékjébe,
elfogyott élted,
a tavasz eljött érted.
A szél, a kert s egy árva
virágszál, bennük lágyan feloldódtál.
Szemed színe a nyári ég kékje,
hajad pihe fehérsége bárányfelhők
göndörsége, mosolyod a nap
szelíd fénye.
Bennük élsz tovább, s leszel
a tavasz tündére.