Káprázatos a dolog!
Szemüvegem lecsorog.
Gázoltam a látványban,
míg magamon átjártam.
Másvilági ez az utca.
Már egy mondatra se futja.
Szegény vagyok, s nem értenek
tükrömben az idegenek.
Jönnek, s rajtam áthaladnak.
Piros sávon hátrahagynak.
Arcot villant minden ablak
feljutottnak s lent maradtnak.
Bámulja a sarki cédrus:
nincs is járda, ahol épp futsz.
A hőmérő azt mutatja,
az idő nem múlik rajta.
Múlt éjszaka rémálmomban
medvecukrot ettem,
de az íze felébresztett:
a halált élveztem.