Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Osztozunk gyászukban!

, 63 olvasás, Kyramoon , 9 hozzászólás

Abszurd

Bollók Zsigmond, nyugalmazott postás, ezen a kora tavaszi, márciusi reggelen magára öltötte kiszolgált, kopott irhakabátját, és komótosan lesétált a sarkon lévő hírlapárushoz. A kis bódé előtti egyetlen lépcsőben szokásához híven megbotlott - hiába járta meg harmincöt éve minden nap ugyanezt a pár lépést -, de sikerült egyensúlyban tartania magát, így nem zuhant a földre. Csak az újságos bódé rozoga falának vágódott neki arccal.
Elemér, az újságárus, cseppet sem lepődött meg Zsigmond ügyetlenkedésén. Tudta, hogy nem lehet komolyabb gond, csak kuncsaftja ismét elgondolkodott. Ha elgondolkodik, akkor pedig se nem lát, se nem hall. És hol a fejét veri be az ajtófélfába, hol megbotlik valamiben és olyankor nagyokat huppan. Ezt mindenki tudta róla a kisvárosban. Így fogadták el és szerették meg az alapjáraton jóravaló, jámbor, egykori postást, aki postás évei során is csetelve-botolva hordta ki a leveleket, amelyek azért végül mindig időben és hiánytalanul kézbesítve lettek.
- Na, megvagy barátom? Vigyázz nekem, Zsiga, mert holnap már a gyászhirdetéseknél találkozhatunk a neveddel! - szólalt meg aggódó arccal, de mégis derűsen a hírlapárus.
- Miért? Talán nem vagyok még benne a mai gyászjelentésben? - felelte meghökkent arccal, majd hamiskás mosollyal Zsigmond.
- Nem hinném barátom, de ha a szokásos megyei hírlapot kéred, mindjárt leellenőrizheted, hogy ott állsz-e már az Úr színe előtt.

Zsigmond megtapogatta a fejét. Megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy ezúttal megúszta az esést plezúrok nélkül, majd kissé szétszórtan már nyújtotta is a százhúsz forintot Elemérnek. Miután a kezébe vette kedvenc hírlapját, megközelítette a bódé mellett közvetlenül elhelyezkedő festésre szoruló padot, majd leült rá. Nagyon szeretett itt újságot olvasni, főleg, amikor már az időjárás is lelket melengetőbb volt, éppúgy, mint ezen a napsugaras márciusi napon.
Úgy döntött, már csak viccből is a gyászhirdetéseknél kezdi. Így hát a huszonkettedik oldalra lapozott.
1999. 03. 22. GYÁSZROVAT - ez állt az oldal tetején nagybetűkkel. Majd átfutotta a hirdetéseket.
" Szomorú szívvel tudatom, hogy Kovács Ödön, szeretett férjem, 1999. 03. 20-án váratlanul elhunyt.... "
"Megrendüléssel tudatjuk mindazokkal, akik szerették és ismerték, hogy Kéry Magdolna, drága nővérünk, 1999. 03. 19-én hosszú betegeskedés után visszaadta lelkét Teremtőjének. "
Majd Zsigmond szeme lejjebb csúszott az apróbetűs gyászjelentéseken.
" Köszönetet mondunk mindazoknak, akik Bollók Zsigmondot (szül.: 1932. 07. 15. - mh.: 1999. 03. 15.) utolsó útjára elkísérték, és fájdalmunkban osztoztak.... "
- Hogy mi? Ne már!!! Ez csak valami rossz vicc lehet! - mordult fel Zsigmond, és meglepetésében az újságot is leejtette a földre.
- Mi a baj, barátom? - szólt ki neki Elemér az újságos bodegából.
- Én... én nem tudom. Nézd csak! Jól látok? Itt szerepel a nevem a gyászrovatban, de ezek szerint már el is temettek.
- Ez most komoly? Hadd nézzem! - s már nyújtotta is kezét az újság után.
- Ugye te is látod, amit én?
- Bollók Zsigmond... Igen. Ez nagyon érdekes. De mondd csak, nincs egy másik Bollók Zsigmond is a megyében?
- Ha lenne, arról bizonyosan tudnék. Viszont a születési dátum is egyezik: 1932. 07. 15. Valaki nagyon gonosz tréfát űz velem.
- Velünk űzi, barátom, velünk. Olvasd csak! - mutat rá az egyik gyászjelentésre Elemér kényszeredett vigyor kíséretében.
- " Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy imádott férjem, Kerékgyártó Elemér, életének 56. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt. Végső nyugalomra helyezésére 1999. 03. 26-án kerül sor du. 1 órakor a Gát utcai Sírkertben. " - olvasta Zsigmond meglepődött arccal, majd kissé megkönnyebbülten hozzátette:
- Hát barátom, legalább te is belekerültél a gyászrovatba...
Erre mindketten őrült hahotában törtek ki, majd néhány másodperc múlva ismét rémülten néztek egymásra.
- De hát kinek juthatott eszébe ilyen kegyetlen dolog? -kérdezte Zsigmond.
- Nem tudom, Zsiga, mert a feleségem már tíz éve elhunyt. Elvileg ő adta fel a gyászjelentésem, de most már elgondolkodom, hogy nem-e a túlvilágon társalgunk-e most mi is ketten...
- Hát barátom, ha már így esett velünk, akkor érdemes lenne halotti tort is rendeznünk saját magunk számára. Mit gondolsz?
- Hm. Ez nem is rossz ötlet. Tudod mit, Zsiga? Rendezzünk! Nem bánom! Úgyis már régen voltam halotti toron. De arra mindenképp meg kell hívnunk a rokonságot is.
- Hát nekem egy szál rokonom sincs, és a hirdetés szerint már sor került a temetésemre. Szóval fogalmam sincs, hogy lehetne ezt nyélbe ütni.
- Egyszerűen. Nagyon egyszerűen. - felelte Elemér.

Másnap a megyei hírlapban a következő hirdetés volt olvasható a gyászrovatban:
" Elfeledni önmagunkat nem lehet,
csak megtanulni élni nélkülünk.
Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó utunkra elkísértek bennünket. Az örök nyugalomra helyezésünkkor megjelent összes rokon, barát gyászában osztozunk. A tiszteletünkre rendezett 1999. 03. 26-án tartandó halotti torunkra kegyeleti okokból senkit sem várunk. Megértésüket köszönjük: Bollók Zsigmond (sz.: 1932. 07. 15. - mh.: 1999. 03. 15.) és Kerékgyártó Elemér (sz.: 1943. 09. 20. -mh.: 1999. 03. 19.)

A halotti toron Zsigmond szép, maga vasalt, fekete ingben jelent meg Elemér lakásán. Amint belépett a lakásba, izgalmában megbotlott a lábtörlőben, de Elemér időben a segítségére sietett, így nem terült el a földön. A halotti torukat kellemes hangulatban töltötték némi vörösbor és hurka-kolbász kíséretében. Elanekdotáztak életük vicces eseményei fölött, felemlegették közös élményeiket és megállapították, hogy a fenébe is, nem volt azért nekik rossz életük.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Próza
· Írta: Kyramoon
· Jóváhagyta: aron

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 22

Page generated in 0.0392 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz